First Ascent Projects

I did this, F*** you, you can't. (poor style)

2012-01-20T13:05:00.000-08:00

"During the descent they chopped a good portion of the Compressor route, including the entire headwall and one of the pitches below. The Compressor route is no more."

Lehet gondolkodni.........

El Kilo

2012-01-20T05:19:00.000-08:00

Some fun in the 'pine (-21 °C + Wind)

High Rollers

2011-11-30T15:23:00.001-08:00

Két út járható ha valaki igazán mászni akar...... és ezen MÁSZÁS-t értek.

Amikor az elején vagy, összekunyerálod a kellékeket. (beülő, cipő, ziazsák, kölcsönkötél- 1 csavaros) "mi kellhet még" -gondolod- . Amikor fejlődsz így vagy úgy, több dologra leszel képes, nehezebb utakat tud sz mászni, több cucc kell és messzebbre vágysz. (fullos ruházat, félkötelek, cam-sor, ék-sor stb, stb) A következő lépcsőnél (amikor a táskád tartalma már-már vetekszik egy használt középkategóriás autóéval) rájössz, hogy neked még messzebbre kell menned, (szépen mondva még messzebbre, hogy megtaláld amit keresel) és ehhez még több mindenre van szükséged. (még fullosabb ruházat, még könnyebb eszközök, vadiúj bakancs, jégszerszámok, stb, stb) A következő lépcsőnél szeretnél eljutni és elérni azokat a célokat amiért ezt az egészet kezdted.... ehhez pedig :portaledge, űrbázis, MacBookok a szép nagy sárga sátorban, Nikon EOS, stbstb.

És ha az ember eljut ide, akkor azt két módon tette meg:
Vagy eljut egy olyan szinte amikor ezeket biztosítják számára és nyugodtan kettévághatod Ueli Steck-es bicskával a 20 grammos BD sátrad ponyváját mert úgy egyszerűbb bejutni, vagy a "polgári" életben valami olyasmit produkálsz, ami miatt ezeket a legnyugodtabb szívvel engedheted meg magadnak, és a szótáradban a "szög" szó szinonimáin kívül egyéb is van.

Mondhatni görbe tükör, de manapság egyre több olyan mászót látok akik tényleg tehetségesek, nagyon nyomják is neki, (mégis hiányzik valami) de valószínűleg többet fognak veszíteni azzal, hogy minden áron valami olyasmire "hajtanak" ami nálunk MÉG! nem érett még és nem járható út....... ebben pedig a kedves "mentoroknak és öreg haveroknak" van a legnagyobb szerepük akik csak skandálják északi falas tekintettel: "A mászás veszélyes sport" ......... de azt már nem teszik hozzá, hogy veszélyesebb ha kizárólag benne élsz egy "életet"..... majd visszanézel .......

Stay Tuned......

Wéber (? , WI 3-4, 600m?)

2011-11-15T01:01:00.001-08:00

Lassan kezdem a tátrai kiruccanásaimat kizárólag a Zöld tó és környékére korlátzni. Fantasztikus mennyi útlehetőség kínálkozik a konkrétan a Wéberen és a Papirusz völgyekben, egyaránt télen és nyáron is, III- mas utaktól X- es E6-ig WI 5-6 és M9+ os fokozatokban. És ezek még csak a meglévő utak! Kapásból tudok mondani 4-5 olyan teljesen LOGIKUS útvonalvezetésű utat ami még nincs bemászva. De majd idővel ezekre is sor kerül..... OFF.
A múltkori Lomnici solom során figyeltem fel erre a kuloárra(!?) ami a wéber és késmárky közti rést célozza meg, ami már akkor tekintélyes mennyiségű hóval és szép jéggel kecsegtetett. Most sem volt másképp, gondoltam eltöltünk egy szép napot ezen az úton, mivel a Nomicoc már nagyon sírtak, hogy nem másztam velük még rendes jeget.
Egy kis félreértésnek köszönhetően 3 jégcsavarral és egy félkötéllel, pár cammel és szöggel felszerelkezve betámadtuk az utat, (ami Petinek az első jégmászása volt életében!).- Kicsit aggódtam, hogy elég lesz-e a 3db, mivel már alulról is látszott, hogy komoly jég van középen, de gondoltuk majd átcsapunk mixbe - Az első hossz kapásból egy 3-mas jég majd könyebb CH-s terep. Az út végig haladós, ahol összeszűkül a kuloár kissebb jegek vannak WI(2-3), de ezek mind biztosítás nélkül átmászhatóak. Az igazán érdekes a középső szakasz, ahol egy ~60m-es 4-es függőleges jég tornyosul. Mivel tudjuk, hogy a 3 jégcsvar nem sok :D ezért egy oldalfal közeli variánsát választottuk (WI3 majd 20m WI4), ahol tudtam a falra is pakolni, így is azért kellet vagy 20 métert mászni a még elgé vékony függőleges jégen, majd jócskán ranout, hogy elérjem a következő standhelyet. Ezután továbbra is CH, majd lassan kibuktunk a két csúcs közti résben. Peti nagyon ügyesen feltépte magát az úton, (le a kalappal, mivel először mászott jeget) nekem pedig jó szezon indítás a nagy E-hez. No funny stuff.....

Korosvold Tanec (VII)

Road to E: (SOLO) Lomnic Északi fal + mixek

2011-11-14T01:47:00.000-08:00

Teljesen randomra választottam utat, hajnali keléssel minimális cuccal (Nomicok, hágóvasak, félkötél 3 szög, cam) indultam nek. Ennél a felmenetnél néztem ki a wéberre vezető kuloárt, plusz egy rakat fantasztikus vonalvezetésű utat. Vannak egészen futurisztikus képződmények, és néha úgy érzi az ember, hogy nem is a tátrában jár..... pedig igen!
A lomnic É-i fala is tartogat(hat) meglepetéseket az ember számára. A fal-vonulatot kettészelik a rézpadok, ami egy vízszinten rámparendszer, ennek megfelelő hómennyiséggel. Szerettem volna minél inkább elkerülni őket, mivel nem gyalogolni és havat taposni akartam hanem mászni amennyire csak lehet. Kinéztem két párszáz méteres jégfolyamot, amit támpontként használtam, ezektől balra szerettem volna mászni. Teljesen megfeledkeztem megamról, romboltam felfele, átbuktam a sziklákra majd irány tovább. A nomicok hasítanak mint a lézer, téptem velük fel magam és egyszer csak egy teljesen lehetetlen pozicióba kerültem. Végig úgygondoltam végig tudok mászni a sziklás-havas részeken (nyáron kb IV) , de bekavartam vmi (nyáron kb V) körüli szakaszba, és beszorultam egy elvált tömb aljára. Se jobbra, se balra, se fel - és mivel nemtudtam elhelyezni közteset - se le. A monopointokon álltam egy kis párkányon és néhány elég félős modulat után (miután az egyetlen normális fogás kitört, és a fejemben a következő blikk szalagcím gondolatok keringtek: "ISZONYAT! AMATŐR HEGYMÁSZÓ TRAGÉDIÁJA A HALÁLHEGYEN" )betudtam kapaláni egy szöget, majd átereszkedtem egy repedésbe (jele piros) . Ezeken továbbhaladtam, majd ilyen III-mas sziklás terepek váltották egymást hóval és jéggel a csúcsig, ahol felejthetetlen látványban volt részem.
Másnap a Wéber aljában a "nagy mix hármas" (amik igazából elég kicsik) aljában mulattam az időt azok alsó 1 hosszainak megmászásával (M3).
Stay tuned

Spravny Cas (VIII-)

2011-09-27T04:23:00.000-07:00

Múlt évben már Gabával másztuk az Ostrván a Spravny Cas (VIII-) 4kh utat. Kifejezetten szép út, minden hossz pumpálós (VII-, VII+/VIII-, VII+/VIII-,VII) felosztásban. Már akkor látszott, hogy a második hosszban (ami egyben az út kulcsrésze) egy elég tekintélyes expanding tömb van, de akkor átmászunk rajta minden probléma nélkül.
Azóta érkezett visszajelzés, hogy visszafordultak a második hosszból mivel balesetveszélyesnek ítélték a tömböt. Most már nem kell aggódni, a tömb teljes egészében leszakadt ezzel ha nem is ellehetetlenítve, de kibaszottul megnehezítve az utat. We failed...... Fak! :D

Késmárky csúcs: Pochyly platni (VIII-)

2011-09-27T04:12:00.000-07:00

Éjszakai(hajnali?) érkezés után felrobogtunk Atival a Kőpataki tóhoz, ahol összeszedtük Álmost és pár óra alvást szimuláltunk. Gyönyörű napfelkelte és slószolás után 10 órakor nekiláttunk a Késmárky csúcs D-i falán vezető Pochyly platninak (VIII-). A fal alsó részén simul szólóban másztunk, majd pár méterre átváltottunk szinkronra ameddig el nem értük a nehéz részek kezdetét.

Az első "nehezebb" hossz egy VI+ kicsit törős áthajlás Atinak jutott, ami után még egy V+ os (nagyonnagyon szép) szakasz után értünk a lényeg kidolgozásához. A kulhossz egy tábla (VII-) majd áthajlás (VIII-) és egy repedés (VI+) kombinációja. Az alsó és felsó rész elég egyértelmű és jól onsightolható, a kulcsrész azonban sajnos nem sikerült os-re. Eltelt egy kis idő még a helyes fogáskombinációra rájöttem, ha tudja az ember a bétát egész jól kitolható, ezügyben szeretnék még valamikor visszatérni. Az uccsó hosszt gyorsan abszolváltuk, majd go down! Viva Pochyly

Roped Solo Tech 1#

2011-09-13T11:52:00.000-07:00

Néhányan írtatok és kérdeztétek, hogy amikor önbiztit használok pontosan hogyan teszem azt. Nagyon-nagyon sok módja létezik az önbiztizésnek, alpvetően én két osztályba sorolnám őket: a, az eszköz nélküli b, az eszközzel való. Természetesen a körülmények és az adottságaink szerint kell megválasztani a helyes metódust, én például alpin szabadmászó utakban ahol önbiztiznem kell nem szeretek GriGrit és Jumárt(lásd majd alul) cipelni, mivel a használatuk sokkal időigényesebb és körülményesebb, ilyen helyzetekben a jó öreg csomózás szerintem a legjobb módszer. Természetesen ezt pl csak a "haladósabb" (alpin max VI) ig használok ahol viszonylag kicsi az esés kockázata, mivel ha megtörténik akkor a kiengedett kötélszárat végigessük az uccsó köztesig. Én Colintól lestem el számos trükköt, csekkoljátok (www.colinhaley.blogspot.com). Ő gyakorlatilag minden szólójánál használ hasonló önbiztit. Továbbfejlesztett változata, ha nem rögzíted alul a standban a kötelet, így egy hossz kimászása után nem kell visszaereszkedj kiszedni a hardweart. Természetesen ez csak akkor működik ha azonos úton jössz vissza. De Colinnál megtaláljátok.

A téma viszont amiért ezt írom a szerintem legjobban használható önbiztis eszközös (b) módszer. Nehezebb szabadmászásnál, trepninél, esés kockázatánál a legjobban használható..... szerintem. A neten sokhelyen terjed a GriGri szarráfúrásos módszer amit viszont ez teljes egészében kivált, sőt sok tekintetben jobb is. Már csak azért is, mivel én finnyás vagyok és nemszeretem szarráfúrni a mászócuccaimat. A módszer lényege itt jobbra található. A mászógépet(piros) - egy hagyományos jumározással ellentétben - lefelé állítjuk, és a combunkra erősítjük. Én az így felülre került karabíner nyílásba a caritoolomat akasztom (ezen lóg), és a lifegés elkerülése végett pedig egy ziazsák tartő hevederrel a fogantyú alapból felső részén szorosan a combomra rögzítem. Így teljesen fixen áll és nem akadályozza a mozgást. A GriGrit(piros) a normális önbizti módba bekötöm. A kötelet először bakasztom a mászógépbe, majd a Grigribe. Az ábrán a kék szaggatott vonal jelzi a bemenő kötélszárat, a zöld szagatott a GriGri és mászógép közöttit, az arany pedig a kilépőt. A rendszer segítségével félkézzel is pofon egyszerű felhúznunk egy adag kötelet (=zöld szagatott vonal hossza nő) hiszen a mászógép blokkolja a visszacsúszást, és egy nehéz résznél nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a GriGri blokkol, mi meg két kézzel rángatnánk de nemtudjuk. Én nagyon sokszor találkoztam ezzel a problémával, főleg ha 30-40m van kiengedve és úgy mászol. A GriGri átfúrásos módszer valóban javítja a kötéladagolást, azonban a problémát nem oldja meg, hiszen hirtelen rántásnál a GriGri ugyanúgy blokkol. Remélem nem lett túl kusza az ábra, és tudjátok használni.... csak ügyesen!!!

Stanislawsky kémény (400m, VI-) SOLO + Wéber (500m) SOLO

2011-08-30T02:49:00.000-07:00

"The circle has come to an end. Go in peace." - Aug 12.én meghalt Giovanni Quirici az Eigeren, a Genfi pilléren. Megtörtént, megtörténhet bárkivel, bármikor - látjuk, egy ilyen volumenű mászóval is - biztosítva, kötéllel, egy alpin sportútban, (V+)-os hosszban, nem idősebb korában solozás közben - mint Bachar. Reboot.... mivel muszáj csinálnunk. Nemde?

7 kor indultam el a beszállástól (jóval nehezebb pakkal mint szerettem volna: bakancs a lejövethez, 30m kötél a villa gerinces ereszkedéshez, beülő) és 8:42 kor a pók tetején voltam. Kicsit féltem, hogy a kelleténél vizesebb lesz a kémény, de szerencsére csak az alsó hosszok voltak azok. Kis kellemetlenség csak a kulcshossz (VI-) után ért. De sebaj.. a Német létra feletti maradék 300-500m pedig olyan volt mint amire számítottam. Törős, kakás, és néhol rosszabb mint lenn. Villa Gerinc pedig sajnos elmaradt mert kibaszott nagy szél volt és féltem, hogy ledob magáról.
Másik tervem a Korosvold Tanec (3 hossz, VII) nevű művészút a Zergén amit Álmossal másztunk még nyár elején. Félnapos programnak pont kitűnő, egyszer szerettem volna megmászni a második hosszt kötéllel, aztán pedig soloba de sajnos az idő közbeszólt.

A kulcsrész után

A Német Létra felső részein

Badile: Another day in paradise + Nordkante Solo

2011-08-05T08:05:00.000-07:00

Bergell, Badile.

Érkezés és a "ráhangolódó" nap után betámadtuk a Paradise (VII) utat az ÉK-i falon. Gyakorlatilag egy az egyben a leírások jöttek vissza, láthatatlan nittek, reibung minden minőségben, néhol elég könnyen téveszthető útvonal, és pár helyen elég nagy köztestávolság. Mindez azonban fantasztikus kövön! Ideális körülmények között tényleg paradicsomi!

Két szólós terv is számításban volt, de sajnos?! csak ez jött össze logisztikai problémák miatt. Ezt szántam "bemelegítésnek" a komolyabbhoz (amiben azért önbizti is szerepelt volna az étlapon), de összességében tökéletes volt így magában is. Kb 1000 méter, V+ os nehézség, ziazsák + cipő + kis táska a lemeneti cuccal. Néhol vizes volt az előző napi eső miatt, de szerencsére mindenhol sikerült több-kevesebb magabiztossággal átmásznom.

The solo begins

White Line

2011-08-04T08:05:00.000-07:00

Mindig is tudtam(uk), hogy Igor Koller útjai a mászóutak elit színvonalát képviselik legyen az nagyfalon vagy kis falon, de soha nem volt alkalmam ezt közelebbről is megtapasztalni.... eddig.
Adott a Badile, adott az öreg Koller bá (akinek egyébként 4< útja van a falon), adott egy jórészt táblákból álló fal. Ezeket vegyítsük, és másszunk fel rajta szandálban, szólóban...... esőben. Valami ilyesmi játszódhatott le az öreg fejében. Najó.... kicsit túlzás. De tény, hogy a White Line egy piszok kemény út ami feladta a leckét rendesen. Az első hosszban is jóformán halálfélelmem volt, pedig úgyérzem képes vagyok már ezt a fokozatot vinni :D, bármelyik pillanatban lebaszódás határán álló reibungok az utolsó köztes fölött (az optikai tuning köztest nem számolva) 10-15 méterre táncolva. We failed......

Der Blutharsc (8+)

2011-07-19T13:34:00.000-07:00

Gabával kiugrottunk másfél napra Raxra mászni vmi rámelegítést a Dolomitokra, de szokás szerint közbeszólt az időjárás, így a kétnapi mászónap progjamjait felcserélve a nehezebbet vettük előre. Nehezebbet? Gabának biztos "nehezebb útnak számít", nekem viszont kifejezetten kibaszott nehéznek, így az első hosszt még úgy ahogy, a többi nehezet viszont siralmasan tudtam csak Gaba után és néhol előtte teljesíteni, aki kegyetlen magabiztossággal gyűrte a hosszokat (mint mindig), egyedül a második "könyebb" hossz okozott kis kellemetlenséget. Ha figyelem a mozgását mindig rájövök, hogy ideje lenne megtanulni lépni.

Mentségünkre válljon az egész heti munka tűző napfényben, a napi 5-6 óra alvás de hát azért kérem!!!

Az útról tudni kell, hogy 2005-ös, tehát viszonylag új, és még nincs RP ismétlése (ez azért elárul valamit), az obl. fokozata 7+ (raxon általában ezek a 9-es fokozatba nyúlnak bele), és mint utóbb kiderült nagyon nehéz onsight potenciállal rendelkezik. Az ínyencségek kedvelőinek pedig plusz adalék hogy az első hosszban már bemelegítésként kap az ember egy 8+/9- - szakaszt, és az ehhez vezető 6+ is elgondolkodtatja az embert. Legalábbis mindkettőnket erre késztetett. A második hossz "csak" 8, ami szerintem nehezebb mint az első, majd ezután egy ínyenc 7 és számos 8-as hossz, majd egy 8+. Az út a Der Blutharsc nevet viseli és a valódi fokozata Gaba szerint olyan 8+/9- körül mozoghat. És valóban..... Elgondolkodtatja az embert amikor egy 8- on két-három mozdulat után folyamatosan bepicsázik a kötélbe........ nem egyszer, nem kétszer. Valószínüleg az egész heti iparozásnak köszönhetően mindketten lemerültünk ebben a viszonylag rövid útban, de sebaj másnap gyorsan letoltunk egy igazi gyöngyszemet Die Feuer Midgards (7+,4 SL), Gaba pedig még felrohant egy (8+)-on.

Nincs fogam! - Solo session

2011-06-29T00:04:00.000-07:00

Holnap go France majd Dolomitok. Kifejezetten emelkedett hangulatban telt a tegnapi mászás. Végre egy helyen a barátok.... just have some fun. Ha az augusztisi alpok csak fele ennyire lesz jó, már megérte. Egy VIII+/IX- és egy IX-, négy szóló és a többi. Kezdem érezni.... legalábbis a Dolomitokban valamire jó lesz...... MÁSSZATOK!! NINCS FOGAM!! *** http://www.youtube.com/watch?v=F2wtuFOgcXA ***

Moving

2011-06-23T01:43:00.000-07:00

Számoljunk csak.... hetes hosszanként egy nitt nem is rossz, hiszen a Tátrában vagyunk. Ha félkézzel ki lehet húzni már kevésbé, de legalább van ami megszorul(hat).

The process

2011-06-19T09:10:00.000-07:00

Ahogy közeledik a nyár azon része ahol istenigazából alkotni lehet, mindig eluralkodik az emberen a pánik és igazából rájön hogy kicseszettül nem is olyan hosszú ez a "vakáció" mint azt tervezte. Kiderül hogy a kitűzött célokat meg kell változtatni, szembesül vele, hogy a társak lemondják az utat, elromlik az idő, stb, stb.
Mindez a "szopás" faktor természetes velejárója a mászásnak, az alpesi mászásnak, de még a sportmászásnak is, és ha az ember túl sokat öl egy tervbe, vagy egy ötletbe, túlságosan belelovalja magát, könnyen a padlóra kerülhet. És nem csak fizikailag hanem rosszabb esetben lelkileg is.

Bachar (Eredetileg IX- R)

Valahogy így kezdődött ez az év is. Hihetetlen vad ötletek váltogatták egymást a nyári projectekkel kapcsolatban, rengeteg olyan cél lett elérhető amik mind ott hevernek a kívánságlistámon, csupán a körülmények nem tették lehetővé hogy megpróbálkozzak vele, vagy egyáltalán eljussak oda. (Talán nem véletlenül..... ki tudja?) Az érdekesség az egészben, hogy bár az uticélok sebesen váltakoztak, a célkitűzés és az irányvonal megmaradt. Kiakakult hát a koncepció, és egyelőre számomra is még egy emésztendő és egy vad kép van a nyárról és a projectekről, de örülök neki, hogy egyben fel is van adva a lecke. Meg kell tervezni, keményen edzeni és megvalósítani.....

Az első pont adott, mivel már decemberben körvonalazódott kb mit szernénk. A harmadik pont a jövő zenéje, aminek viszont örülök, hogy egy nagyon is termékeny és szerintem hatékony felkészülésen vagyok túl, (és szerintem Ati is) és most kezdem érezni, hogy lehet valami az egészből. Az edzéseket nem bonyolítottuk túl ( ellenben meg kell említeni, hogy a múlt évinél szerintem jelentősen kevesebbet másztunk az év adott szakában együtt) gyarkolatilag tolni amennyit csak lehet. Kifejezetten nem figyeltünk rá, de minden formát próbáltunk belesűríteni a heti 3-5 mászónapba (áthajló peremes utak, reibungos utak, stb, stb), és szisztematikusan építkezni az edzések során. Ahol a hely engedte, egy edzés alkalmával 2-5 ször másztunk free soloba V-VI+(ezt a leggyakrabban) os fokozatban, (persze ezek halálira begyakorolt utak, tehát a fokozat relatív) mostanában pedig gyakorlatilag minden edzés alkalmával becsúszik egy vagy több ilyen út (ismertek és kevésbé ismertek), de agyban is kezdek ráhangolódni a dologra, és a múlt évi elég parás Naplevi (VII) szóló után, most szeretném kicsit kijebb tolni a határokat és VII+ ig felkúszni. Az más kérdés persze, hogy OS mennyire tudja hozni az ember ezt a szintet, hiszen hihetelen nagy űr tátong az RP és OS szóló között. Persze ez is személyfüggő lásd. Bálint aki ebben szerintem mesteri.

A sportmászó karrier minden bizonnyal még várat magára :), de most nem is szeretnék és nem is lenne időm hasonlóra koncentrálni, egyenlőre bőven elég, hogy pl ismert (emiatt persze relatív) IX-okon elég nagy magabiztossággal tudok felmászni, múltkor pedig egy viszonylag ismeretlen VIII+ ment ki RP elég kevés próbára.

Meglássuk, mindenesetre toljátok neki és elnézést mindenkitől a még mindig félig kész rókakallerért. Sok a dolog-mentségemre válljon-.

Bergheil,

Bachar (Eredetileg IX- R)

Use it with caution!

2011-06-19T08:07:00.000-07:00

Half

2011-06-15T08:33:00.000-07:00

Félnap révén rövid útra esett a választás, ez pedig a zergén vezető "Korosvoldov Tanec" művésznevet viselő tábla út ami egy olyan igazi tátrai VII-es, vagyis használd a lábad és ne dobj hátast a 8 méterre alattad figyegő nitt felett.

Wéber direkt

2011-06-15T08:21:00.000-07:00

Sajnos a hosszú hétvége nem kecsegtetett semmi jóval (időjárás szempontjából), így felemás érzelmekkel vettük az irányt a "tátra" felé, hogy megejtsük a nyári szezon első rendes mászását. Mostanában ezek a másfél napos kiruccanások eléggé elszaporodtak, és hát most sem volt másképp. Délben érkeztünk a parkolóba ahol majdnem ~100 autó parkolt egy futóversenynek köszönhetően, így félősen de az útszélén hagyva a kocsit robogtunk fel a Zöld tavi házhoz. Szállás, cuccolás, fal csekkolása.

A fal meglehetősen száraznak bizonyult a folyamatosan változó és a pár hete tartó esőzés ellenére is, csak a beszállásnál találkozni 1-2 hófolttal. Az útról annyit érdemes tudni, hogy a Wéber csúcs alsó részének Pók tornyán vezet, a középső trió bal oldali útja (Direkt,Szuperdirekt,Lavy Y) és a tátra egyik méltán híres, hírhedt és nevezetes útja. Mint megannyi tátrai út, a kallerban adott nehézségek itt sem irányadóak, ahány kallert lapozunk fel annyi nehézséggel találkozhatunk, az út besolorálsa 5+,A1(6+) től 6, A3-ig e szerint változik. Nincsenek kifejezetten nehéz hosszok, inkább végig nyomulni kell, a nehézséget pedig valójában az út elég töredezett jellege adja, elég nagy figyelmet kell ennek fordítani. Hideg volt, fáztunk eleget de megmásztuk, ezzel is indítva az idei tátrai nyarat! Bergheil (Videó hamarosan)

HAMAROSAN.......

2011-05-29T02:33:00.001-07:00

47 hossz/ 1,5 nap / 2 solo

2011-04-24T14:46:00.000-07:00

Induljon végre a szezon, olvadjon végre a tátrában is a hó. Kúrvára viszket már a tenyerem, de addig még van pár vizsga mindenkinek amik között bekusszan egy-két hasonló út. Kipurcantunk hát Raxra tisztán edzés szándékkal, szóval minél többet valami közepes fokozatban.
Mivel először voltunk úgy igazán Raxon, kötelező volt a Des Kessels neu Kleider (17kth) ami után délután Atival szinkronban átrohantunk a Richterwegen(12 kth) is. Bálinték ezalatt megnyomták a Moderne Zeitent, ami nagyon jól hangzik szóval pár hét múlva remélem itt is beakad. A másnap délutáni indulás miatt csak 3 utat másztunk, kettőt szólóban. Egy VII-es zsírbányát (5kh), és Bálinttal pedig egy IV- (4kh) szólót (2x) meg egy V- (5kh) szólót(2x).

Nóra

2011-03-27T03:22:00.000-07:00

Just for fun..... trógerkedtünk eggyet a tátrában. Nomeg Nóra.....

Felirat hozzáadása

Foot

2011-03-15T10:37:00.000-07:00

Következő projectünket sajnos elbasztuk, mert a kötélhosszdzsungleben ember legyen a talpán aki megtalálja a helyes nitteket, de így is egy szép fújtatós mászás sikeredett, életem eddigi legszebb tábla hosszával. Kezdem megtanulni, hogy lábam is van.....

Atival másnap újból rohamot indítottunk de az eső közbeszólt. Ameddig pedig Gabáékat vártuk, kapva kaptam az alkalmon, és beakadt egy nosorog szóló is.

Klin

2011-03-15T10:23:00.000-07:00

Mint már paklán megszoktuk, a három nap 1/3 kecsegtetett stabil jó idővel, a maradék 2/3-ra pedig folyamatosan romló időt prognosztizáltak. Első célpontnak a Klin(8-,obl. 5-6)-t szemeltük ki, de a márciusi mediterrán nyár csak egy álomkép volt, ugyanis az anyácska északi fala jócskán tartogatott fagyásokat még számunkra. A hideg miatt elég későn tudtunk csak nekiállni, és mivel a falat jóformán nem süti a nap sem, fel sem tud melegedni eléggé, így sajna ugrott a terv és többször is A0-ba kényszerültünk. Ha leszámítjuk a kitettséget, semmivel sem volt különb mintha itthon tolattuk volna valahol: ujjbegyek lefagyása, kifagyása és ismétlődés kismilliószor. Mindezeket leszámítva szép út volt, és szezonnyitó első sziklának is príma! Gear up!

Rókahegy + infó + új verzió!

2010-12-04T05:45:00.000-08:00

Összedobtam az ígért home made kallert. Pár falrész még hiányzik, ezeket jövőhéten pótolom. A képminőség a PDF formatálás során szétszállt, szóval így nézzétek.:)
Akinek pedig valami kérése,kérdése van az nyugodtan írja meg és azonnal javítom. Ez azért is fontos, mivel nagyrészt emlékezetből csináltam a rajzokat, emiatt lehetnek hibák és elírások.
Remélem jól tudjátok majd használni! Jó mászást!

Megcsináltam a frissített változatot. A hátsó fal még mindig ki van maradva, de a héten ha mindenki úgy akarja kinézek és mostmár pótlom de tényleg.:)
A letöltés jobb oldalt lesz ezentúl elérhető ahova mindig felraom a legfrissebb verziót!

Steierischer Traum (400m; IX)

2010-11-09T23:15:00.000-08:00

Kicsit megkésve írom fel, de aki kicsit is nyomon követi a mászóvilág híreit annak nem új, hogy Gabáék kitolták RP új útjukat a Stájer Álmot. Grat! Az út a Schartenspitze déli falán vezet, összesen 17 mászónap van benne 2008-2010 között. Hosszok: (8;8,9;6,8+;8,7,8+/9-,7+;7;7,8-)

Solo

2010-11-01T12:11:00.000-07:00

Régóta terveztem már, de valahogy mindig közbejött valami: vagy időhiány vagy pénz vagy egyéb logisztikai problémák.
Nem akarok sokmindent írni, ez volt az első tátrai szólómászásom, aminek apropóján egy már igen jól ismert utat választottam ki. Az első kötélhossz kötél nélkül (IV) a többit pedig önbiztostva teljesítettem (A1,A2,V+). A szólómászáshoz sok szopás is kapcsolódik, kezdve attól hogy minden hosszt vissza kell ereszkedj majd feljumározz. Ebben a spéci útban ez kiegészült még azzal, hogy a kötélmanőverek megkönnyítése céljából a tetőben csak három köztest akasztottam. Nem akarom foglalni a helyet a sok anyaggal, szóval összedobtam egy kis videót a képekkel és egy személyes kedvenccel. Enjoy it....

High Tatras/PP variant solo (V+,A2) from Peter Ercsey on Vimeo.

Správny čas (VIII-)

2010-10-31T23:35:00.000-07:00

A nyár végi fosidő hullámot úgylátszik ez a hosszú vénasszonyok nyara kárpótolja aminek csúcspontja volt ez az október végi hétvége. Múlt évben november elején már volt ahol félméteres hóban gázoltunk felfelé. Lényeg a lényeg, szerettem volna valami nehezebb szabadmászós utat találni mivel a Tátrában még nem nagyon találkoztam ilyen nehézségekkel, és mivel itthon az edzések is csak pozitív visszajelzést adtak gondoltam miért ne? Tény és való, aki egy kicsit is mászott a Tátrában tudja, hogy a fokozatoknál leginkább az első megmászók neve és a dátum irányadó és ha ezt kiegészítjük az útra adott nehézséggel, akkor már lehet valami képünk a kiszemelt áldozatról. Ezért van az, hogy az V ösök néhol VII esek, a III masok pedig VI osak. Ilyen például Palenicek is, aki a IV+ os fokozatnak elképesztő jelentőséget tulajdonított, ezért olyanok az útjai is amilyenek. Ezen okok késztettek arra, hogy valami újabb utat válasszak, ahol a fokozat remélhetőleg megállja a helyét.

A Správny čas (VIII-)-ra esett a választás, de sajnos Babcsán Gabi csak délutánra érkezett fel a falhoz, ezért először bemelegítésnek megmásztuk a Lengyel-kéményt. Megvolt a reggeli mozgás, leereszkedtünk majd Ati és Peti elindultak egy, a fal bal oldalán vezető utacskának. Időközben Gabi is megérkezett és délután kettő kötül be is szálltunk az útba. Kicsit tartottam a VIII as részektől, de szerencsére minden olajozottan ment. Az út lényegi része 4 kötélhossz (VII-,VII+/VIII-,VII+/VIII-,VII), megtalálható benne a kéménymászástól a piazig minden, de főleg táblamászás dominál. A VIII as hosszok igazi kis kunsztokat rejtenek, és főleg a magas embereknek lettek tervezve, ezért volt ahol szegény Gabi egy órát nyújtózkodott én pedig kapásból elértem ill. volt hogy nem tudott rendesen akasztani sem. Lényeg a lényeg, késő délutánra újra az anyaföldön voltunk, és örömmel konstaláltam, hogy a következő szezonban már kóstolgathatom a Tátrában is ezt a fokozatot, mivel elég magabiztosnak éreztem a mozgást és csak egyszer kellet belepihenni.

Another day in the valley

2010-09-29T00:51:00.000-07:00

Kicsit lustálkodtam bejegyzéseket írni mostanában, aminek az egyetlen oka, hogy szar az idő és nemtudunk sehova utazni. Hihetetlen, de már majdnem egy egész hónapja tart a szaridő periódus és amikor pedig megnyílik egy szép időjárási ablak, akkor egyéb dolgok marasztalnak itthon. Grrr...... ilyen az élet (pedig két út is be volt szeptemberre iktatva), de reméljük az október jóval izgalmasabb lesz alpin tekintetben.
Ezektől a problémáktól eltekintve illetve ezeknek köszönhetően folyik keményen itthon az edzés.A költözésemnek hála megnyíltak új falak illetve közelebb is kerültek, mint például a Tündér-szikla. Franci, Kecske és az Oroszlán sziklák is 15-20 percre vannak. Ohh yess. A hét nagy részét tehát ezeken a helyeken való ugrándozás tölti ki, nomeg hamarosan indul a szezon, ezért itthon, és heti 1-2 szer egyéb helyeken is húzócccckodás és kapirgálás a jégszerszámokkal. De ugyebár ki nem szarja le ezeket...a tegnapi nap elég jókedvűen telt a bányában, mivel összefutottunk Gabáékkal, a végén pedig már egy egész nagy társaság verődött össze, ahol hozzáteszem, mindenki tolta neki rendesen. Beizzítottam Ildi új útját a nagyfalon, ami az üregtől mászva VII-VII+, a mi variánsunkkal egyenesen pedig kb VIII- nehézségű, ami persze relatív a magasság függvényében. Ismét összejött a Yoda (IX-) elsőre (tr) és szerintem a héten megküldöm előre is. (Kicsit megkéstem a sportmászó projectekkel, úghogy bárhogy is akarom a téli szezon előtt már nem fogok tudni IX fölé mászni, de most igazán nem is izgat nagyon. Majd talán jövőre. Ha) Több ilyen nehézségű utat nem próbálgattam tegnap, bár kiváncsi lennék, hogy a Bachar(IX) mennyire menne, bár állítom hogy az alsó kunsztnál kitört az eddigi felálló lépés, aminek hatására kibaszottul nehezebb lett. De hát ez van.... Markos Huba közben megmászta a Koszmoszt (IX-) ami után Gaba pedig átnittelte a táblát és megszületett a "büdös bánya" legnehezebb útja egyelőre névtelenül, amit sikerült is kimászni. Nehézség sincs még teljesen, állítólag (IX, IX+) de Gabát ismerve ez nem lesz annyi. A mozgását elnézve fantasztikus volt, no majd valamikor megnézem, a jövőbeli projectek tarsoly gyarapítása céljából. Huhh.... fingers crossed, jöjjön a jó idő és októberben csapassuk neki.

Peter the very bad man

Piz Badile - Cassin

2010-07-24T01:51:00.000-07:00

Esszenciális mászóutak. Az alpok hat északi nagyfala. A Piz Badile. A múltévi sikeres Zinne mászásunk után soron volt a következő Alpok északi fal, és mivel a nyáron hátra van még egy, ezért a könnyebbet tettük előre. A Piz Badile-ra két úgymond nagyon is frekventált út vezet: a Via Cassin(VI+), ami az északi falat átvágja, illetve a gerincen vezető út (IV), ami egyben a lemenetet is jelentette számunkra. Ezek mellet számos könnyebb és nehezebb de semmiképp nem lebecsülendő út vezet a falra :Big Bang, Ringo Star (csak, hogy néhány ínyencséget említsek)

És akkor most a történet néhány szóban:
Jó magyar cowboy módszerrel cserkésztük be ezt a falat is. Délután megérkeztünk Bondo-ba, összepakoltunk és már robogtunk is fel a Sacs Fura menedékház fölöttti bivakokhoz. Mivel én mindig is imádtam szabad ég alatt éjszakázni:D és mivel Ati is osztotta a tervemet, az éjszakát a szabadban töltöttük egy 1-2 személyes bivaktömb mellet fantasztikus kilátással a Badile-ra. A koncepció a következő volt: időjárás előrejelzés csekkolása nélkül, minimális cuccal, hárman, francia stílusban, hajnalban indulva megmászni az északi fallal egyet jelentő Cassint, majd a csúcstól nem messze kialakított bivakban aludni és másnap pedig leereszkedni lehetőleg vissza Svájc felé. A koncepció megszületett, tehát összepakoltunk és próbáltunk aludni pár órát.

Hajnali kettőkor keltünk kemény 4 órás alvás után (ennek még lesz szerepe) majd gyorsan nekiláttunk havat olvasztani a magfelelő mennyíségű vízkészlet előállításához. A falra nem terveztünk sok kaját vinni, néhány energybar és 1-2 falat egyéb étel. A beszálláshoz vezető út magában foglal két hómezőt és egy kissebb falat, majd egy II es lemászást és egy ereszkedést. Az ereszkedés után még át kell gyalogolni egy jégfal mögött és felmászni egy körülbelül III-mas kéményen, és már rögtön a beszállásnál találtuk magunkat. A frekventált Rébuffat variánst választottuk és amilyen gyorsan csak tudtunk beszálltunk az útba. Mivel hárman voltunk, a nagyobb sebesség érdekében végig én másztam előre az utat, Peti és Ati pedig 1-1 táskával loholt mögöttem. Az út alsó szakasza jellemzően a könnyebb, több szakaszon emiatt szinkronban is haladtunk (III-IV). A hosszú könnyebb (80m) kötélhossz után elértük a fal harmadát jelentő "noon ledge"-t ahol egy kis pihenőt tartottunk majd véletlenül egy kötélhosszt elkavartunk jobbra.:) De sebaj, hamar visszakeveredtünk és már robogtam is a helyes útirányba immáron másfél kiló víz nélkül amit Peti a hegynek ajándékozott.:D(Tipp:Gyakoroljátok,miként lehet egy másfél literes és egy félliteres üveggel a kezedben lefelé mászni kötél nélkül 500 méterrel a segged alatt, törős kőzeten egy szaros vízlefolyásig,hogy megtöltsétek az üvegeket.../NPeti - Gyakorlat teszi a mestert:D/Opeti) Itt említeném meg, hogy az út teljesen jól követhető volt (a leírásokkal ellentétben), a falrajzot az alsó szakaszokon gyakorlatilag elő sem vettük, az egyetlen elkavarás kivételével nem volt gondunk. Haladtunk is közben, közben átmásztam a felső immáron második VI+ -os kulcshosszt ami szeritnem messze az egyik legegyszerűbb a felső szakaszokon. A kiszálláshoz közeledve szintén fantasztikus tempót diktáltunk, köszönhetően hogy IV- es hosszokban nem pakoltam egyáltalán, és az V ösökben is csak elvétve. Ennek köszönhetően hamar a pengeéles gerincen táncoltunk, immárom a vízhiánytól szenvedve. Gyors tanácskozás, majd a vízhiány miatt nem szándékoztunk egy éjszakát eltölteni a csúcson, ezért egyenesen lefele vettük az irányt a gerincen. Pár ereszkedés után persze beütött a baj, elkavartuk az ereszkedést és innentől kezdődött az "odüsszeia". :D Kötélbeakadás kismilliószor, visszamászás rengetegszer, gyülekező felhők, az éjszaka közeledése..... hát persze, hogy ránksötétedett, és immáron a 3 napja tartó folyamatos nyomulás hatására a nemlétező standokon folyamatosan álomba zuhantunk, illetve próbáltuk egymást felcibálni. Az este eredménye egy párkány volt ahol az éjszakát szándékoztuk tölteni és töltöttük is. Hosszú volt, hideg volt, de legalább ott volt. Aludni nem aludtunk gyakorlatilag semmit, tekintve, hogy bivakcuccot sem hoztunk, de másnap hajnalban megláttuk a megváltó fejlámpafényeket amik egyértelműen jelezték hogy nem csalt a szimat, és végül jófelé ereszkedtünk ki. Már csak kb 100m III-mas és elérjük a hólejtőket. Ohh God....

Monte Brento - Universo Giallo (VII,A2) 1200m

2010-07-24T01:14:00.000-07:00

Whatt???..... a meleg már megint a seggünkön folyik ki. Megtanulhattuk volna már, hogy ilyen utat csak ősszel, télen vagy tavasszal lehet mászni. Óhh igen. De mi azért megpróbáltuk, hogy legalább lássuk mire számítsunk októberben és hogy szopkodjunk egy kicsit. :P
Kezdődjék minden a pakolással és az úttal. Az ominózus sztrádát Diego és barátai fejezték be, mivel az első megmászóknak (H.Steinkotter és bandája) ez nem sikerült. Anno Steinkotter több szezonon keresztül próbálkozott az 1200 méteres áthajló fal legyőzésével, de a nagyfal fal oldalán található bevágásrendszereken túl nem sokáig jutottak, betudható ez a kézi nittfúrás lassúságának és magának a falnak ami csak nehezítette a logisztikát. Steinkotterék akkor kudarcot vallottak a nagyáthajlókon, de átnyargaltak egy szintén markáns képződményhez: egy kéményrendszerhez a fal bal oldalán. Így született a fal első útja: Via Degli Amici (VI+,A1/VIII-,R2-4 nemtudom már pontosan). Azóta sem született túl sok út a falon. Via Vertigine(VI+,A2), Il Grande Incubo (VII,A4), Brento Centro (8C+?). Az utak közül kettőt Diego nyitott. A mi utunk az egyik legfrissebb, egy 2007-es kreálmány aminek ismétlése sincs még olyan sok ezért szeretnénk mielőbb még októberben befejezni. Jörg és Lama új útjukat, a Brento Centrot nagy részben ez út mentén mászta, a trepnis részekben elhelyezett nittek segítségével.
Na de most rólunk egy kicsit. Egy 27 literes táskával aminek jó része víz volt, nekiindultunk a falnak azzal az ötlettel, hogy hagyunk egy vízdepót a bivakpárkányon (10hossz), majd leereszkedve és visszamászva immáron feltöltődve, egy etappal megmásszuk a 27 kötélhosszas utat. A meleg már a beszállás elérésénél hátráltatott és elég sok energiát kiszívott belőlünk. De sebaj, bírjuk mi a terhelést....Itt ért az első meglepetés amikor szembejött egy három fős cseh parti egy 80 literes BD húzózsákkal és portaledggel. Mint megtuduk a Vergtiginével próbálkoztak, de a közel 40 fokos meleg lehetetlenné tette a tűző napon való mászást.
Sebaj, ha ittvagyunk már nem megyünk vissza. Energiaszelet és slószolás majd indulás. Pár óra után a fal alsó részét sötétedésre magunk mögött hagyjuk (10 kötélhossz), ami maximálisan alpesi VII-es nehézségű. Elértük a bivakpárkányt majd leültünk és kipakoltunk, majd terv szerint megvártuk a reggelt és leereszkedtünk a depo lerakása után. Mostmár értettük a csehek problémáját, szóvval nem indultunk neki a második etapnak, inkább halasztjuk a projectet októberre, amikor már élvezet lesz mászni ezen az univerzális lovon.
Hoppá, persze spottoltuk Lamaék portaledgét és fixköteleit a nagyáthajlótól indulóan. Gondolom van néhány otthon, ha így lehet dobálni őket.:D

Halál a májra... Colt project is nearly ended

2010-07-24T00:20:00.000-07:00

Tervünk Atival, hogy minden kallerban szereplő utat megmászunk a Coltra, a végéhez közeledik, csupán 2-3 út maradt. Ittlétünk során beakadt a Pantarei (VII+) Gui........... nemtudom leírni (VII) és végül pedig Athéne (VII+) . Az első két út csicska sportmászós utacska S1-ért, olyan "igazi Coltos" VII+ ért. Magyarul nem valami nagy kihívás, bár a második út az egyik legszarabb amit a falon másztam. Az utóbbi már érdekesebb, R1-es és itt már előjöhet egy kis alpine feeling, a hetes kötélhosszokban csicska köztesekkel, a hétplusszban viszont korrektül nittelve. Még az évben befejezzük a projectet, utána ugrunk a Colodrira. Ohh yes

Colodri - Vertical Trash (V+,A2)

2010-07-23T14:42:00.000-07:00

Monte Colodri. Arco talán egyik legimpozánsabb sziklafala, északi falán pedig a fal egyik legszebb áthajlója a "becco del colodri". A felső áthajló esésvonalában vezet utunk, a Vertical Trash. Az út 12 kötélhosszas végig trepnis mászás az Arcoban már megszokott "A1"-es fokozatban. A kallerben számos hossz A2-re van adva, de ezek inkább csak a kitettségre utalnak, valójában "A1". Az út szépségét maximum a 40 fokos hőség és forróság ronthatja le, ahogy nálunk ez szépen meg is történt.(lásd képek). "Öregharcos barátunk" Diegora jellemzően a trepnik legfelső fokából jóformán ki sem szálltunk, ha már a második fokba lépkedtünk nem értük el a közteseket; így sem lehetett beakasztott FIFI-vel megakasztani egy következő pontot. Az út alján 6-os stiftek a felsőbb részeken pedig 4-es csavarokon való hullámcsattokon lépkedtünk, az utolsó nagy áthajló alatti hosszban körülbelül 40 méteren keresztül egyetlen normális köztes nélkül. Szerencsére alattam nem tört ki egy sem, Ati alatt viszont igen, szerencsére csak hátulban. Összességében egy hosszú, élvezetes, dehidratált mászást tudhatunk magunk mögött, so we'll back.....

Ja... és számomra csak most tudatosult, hogy az út kétharmadánál lévő párkányrendszerről folyt előző nap este a mentés aminek a kimenetelét sajnos nem ismerjük.:(

First Blood.... avagy Via Verona (VI+,A3) és a sárgák fala

2010-06-20T10:00:00.000-07:00

Alright... Ati és én megejtettük az első nyári bemelegítős tátrai túránkat. Szokásunkhoz híven rossz idő közepette startoltunk, de másfél nap gyönyörű tátrai idő kárpótolt minket az első benyomások okozta gyomorgörcsért. Reméltük, hogy kicsivel több időnk lesz de sebaj, csütörtökön irány vissza és egyenlítjük a számlát. Nem untakoztunk azonban a bemelegítés alatt sem, első projectünk a Nagy-Lomnici tornyon vezető, számomra már-már rapszódikus történettel rendelkező Via Verona(6+,A4) sziklaút volt. Az útról nincs sok mindent mondani, első hossza egy kemény tátrai 6+, amit követ egy A1-es kötélhossz. Ezek után érkeznek az ínyencségek körülbelül A3-ért (nekem 3 kampómozdulat volt a hosszban), majd egybemásztam még az ezután következő A2-es hosszt is.(Itt kényelmesebb és jobb is a stand.) Az utolsó trepnis kötélhossz egy könnyed A1-el indul majd a falrajz szerint egy A3 jön ami a bent lévő szög és 2 kampómozdulat segítségével abszolválható, de én V+ nál többet szabadon sem adnék rá. Az út lényegi része ennyi, a standok végig eléggé lustálkodnak szóval érdemes feltupírozni őket, illetve egybemászni a hosszokat.

A Lomnici-tornyon tett mászásunk után pedig átruccantunk a Sárga-falra, tekintve, hogy pár óra jóidőt kaptunk. Csütörtökön indulás vissza, addig is sportmászás. Go out!

"A cél" + Update

2010-06-07T00:14:00.000-07:00

Na és most egy kisebb hangvételű írás keretében engedjétek meg, hogy megosszak itt egy-két dolgot, annak az apropóján, hogy a mi naptárunkban e héttől indul az "időszámítás" erre az évre és hát nem vagyunk projectek híján. Ha minden igaz, jövő szerdán már le is lépünk és ahogy most látom, jóformán 3 hét lesz amit itthon töltök(ünk), a többit külföldi tolatással. A poénokat és az utakat nem akarom így egyenlőre lelőni, lényeg, hogy szépek, kemények és nagyok.

Mivel utóbbi egy év extraintenzív edzése meghozta az eredményt és mostmár fizikailag és mentálisan is felkészültnek érzem(zzük) magam a projectek létrejöttéhez, belevágunk. Szóóval.... stay tuned és remélhetőleg már jövőhéttől tolatjuk fel az infókat és képeket.

Az utóbbi hetekben még a nyár végleges lefixálása előtt rengeteget látogattunk ki Róka-hegyre, ahol a reneszánszát éli (Kecske-hegy mellet) az új utak nyitása vagy a régiek kinittelése, ami rendkívül örvendetes számunkra, mert őszintén már a seggünkön folynak ki a halommá mászott unalmas utak. Őszintén ajánlom Róka-hegyen a mostmár csak Triológia-ként ismert úteggyüttest a bánya bal oldalán, a legmagasabb "sáros" úttól közvetlen balra. A poénokat ismét megtartom magamnak, mivel a kiprojectelése a baloldalinak elég kemény, az eséstávok kellemesek; már-már alpin jellegűek (az Ildóból 9m)! Tehát minden adva van pár izzasztó pillanathoz. Sajnos még az Ildót nem sikerült kimásznom de rajta vagyok dolgon. És akkor most szubjektíven csak adathalmazként balról-jobbra: John Bachar emlékút(IX-,IX), Yoda(IX-), Ildó (IX expo). A Bachart úgy nézzétek, hogy alulról lett nyitva.:D Keménnny..... Születtek még itt finom dolgok és szép utacskák, szóval tessék koptatni. És akkor most egy kép ami Róka-hegyen készült az új szektorban, aminek reményeim szerint hamarosan neki is állhatunk. A falmagasság maximálisan 40 méter és jócskán vannak potenciális útlehetőségek.Könnyű, nehéz, de számos út mehet trad-ra is. Ha kész van több út akkor majd közzétesszük, egyenlőre 2 út ami konkrétan mászható illetve amiben valamilyen fémeszköz biztosítás gyanánt el van helyezve.... Indulásig fejembe vettem, hogy néhány itthoni edzést és szebb utat dokumentálunk, ezért szerdáig kétnaponta próbálok feltölteni dolgokat azokról az utakról és projectekről vagy egyszerűen csak edzésekről, amik számomra/számunkra megalapozták és lehetővé tették ennek a nyárnak a megszületését. Kalandra fel srácok...kívánok mindenkinek nagyszerű nyarat, sok és szép utat és biztonságos mászást. Tűzzétek ki és érjétek el. “Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid.” (Benjamin Elijah Mays)
2010.06.11 - Képek halasztva a büdös meleg utánra.Toljátok a húzódzkodást...Savanyúkáposzta van a bőrgatyámban